Rozal.JPG (81243 bytes)Templomunkhoz tartozik a Szent Rozália kápolna, történetéből itt olvashatsz:

A törökkor lezárulásával, majd a Rákóczi-szabadágharc viszontagságai után, fokozatosan megerősödött Magyarországon a katolikus hitélet. Egyházi személyiségek, szerzetesrendek, vallásos társulatok, iskolák, céhek, városi tisztségviselők, köztiszteletben álló polgárok munkálkodtak a közerkölcs helyreállításán.

A vallási kegyesség egyik megnyilvánulása volt a különböző célú új kápolnák alapítása. Egy részük a kor rettegett betegsége, a pestis távoltartására, vagy éppen a pestis elmúltával, mintegy fogadalomként épült.

Esztergom szabad királyi város területén, a belvárosi plébániához tartozóan, 8 új kápolnát, valamint egy Szentháromság-szobrot emeltek a XVIII. század első felében. A Szentháromság-szobrok építésének elsődleges célja a pestis elleni védelem volt, s ezt célozta a közelben álló régi Ispita-, valamint a szérűskerteken épült Szt. Rókus- és Sebestyén-kápolna is. Szt. Rozália szintén jellemzően pestis-védőszent, ezért feltételezhetjük, hogy a kápolna alapítása az 1730-as évek elején bekövetkezett pestisjárvánnyal volt kapcsolatban.

Építtetője három esztergomi polgár, egy pék, egy fazekas és egy mézesbábos, akik a városi tanácsban is tisztséget töltöttek be.

Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv a következőképpen ír erről:

„Magánházakban kápolna nincs, van azonban jó néhány, kizárólag a magánszemélyek tudtával helytelenül felépített kápolna. Az egyik Szent Rozália tiszteletére épült a városon kívül, de közel hozzá, Haischman Bertalan, Kloser János és Reisel Jeremiás polgárok költségén, ami mellett szüret idején egy ferences atya misét szokott celebrálni. Ez a kápolna boltozatos, de a bejárat felett lévő kis toronyban egy nagyon kicsiny harang van. Van papi felszerelés is, valamint egy közeljövőben felújítandó rézkehely. A kápolna fenntartása céljából az alapítók kötelezték az örököseiket és özvegyeiket, hogy ingatlan vagyonukból ötven forintot áldoznak erre a célra, de ezt a kegyes akaratot eddig még nem hajtották végre.” (Tóth Krisztina fordítása). Az 1779. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv 1736-ra tette a kápolna építésének évét.

Szt. Rozália élettörténetét csak legendából ismerjük. E szerint egy szicíliai grófi család sarja volt. Fiatalon visszavonult a világból, s életét imádsággal töltve, egy Palermo melletti barlangban húzódott meg. Ott érte a halál 1166 tájékán. Legtöbbször úgy ábrázolják, amint a barlang földjén fekszik, bal karját teszi vánkosul a feje alá, jobbjával pedig a feszületet tartja. Palermoban az 1624. évi pestisjárvány idején, egy litániában Szt. Rozáliát hívták segítségül. Az imádságra Rozália megjelent egy vadásznak, akinek barlangját, és elrejtett sírját is megmutatta. A város lakói a megtalált szent testet a városba vitték, mire a járvány azonnal megszűnt.

Az 1779. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv már említette a kápolna kerítésfalának jobb sarkán álló Szt. Flórián-szobrot, amelyet a feljegyzés szerint Heismann József, valószínűleg a kápolna egyik alapítójának leszármazottja állíttatott.

A kápolna mellett állott eredetileg az 1756 – 1786 között épült Kálvária 2. stációja.

A kápolnában látható szobrok közül sajnos, csak a piéta adományozóját ismerjük: Hegedűs Jánosné ajándékozta a kápolnának 1935. aug. 7-én. 

Hasonló felajánlás nyomán született ugyanebben az időszakban a dorogi út mentén álló Szentháromság-szobor, a régi Ispita-kápolna (az utolsó pestisjárvány, 1742 idején), valamint a szérűskerteken lévő Szt. Rókus és Sebestyén-kápolna (ez utóbbi sajnos már eltűnt).

Összeállította: Kövecses-Varga Etelka

 

2008-ban felújítottuk a kápolnát, erről honlapunkon és újságunkban is beszámoltunk:

 

 Kezdőlap