Templomunkhoz tartozik a Szent Rozália kápolna, történetéből itt olvashatsz:
A törökkor lezárulásával, majd a Rákóczi-szabadágharc viszontagságai után, fokozatosan megerősödött Magyarországon a katolikus hitélet. Egyházi személyiségek, szerzetesrendek, vallásos társulatok, iskolák, céhek, városi tisztségviselők, köztiszteletben álló polgárok munkálkodtak a közerkölcs helyreállításán.
A vallási kegyesség egyik megnyilvánulása volt a különböző célú új kápolnák alapítása. Egy részük a kor rettegett betegsége, a pestis távoltartására, vagy éppen a pestis elmúltával, mintegy fogadalomként épült.
Esztergom szabad királyi város területén, a belvárosi plébániához tartozóan, 8 új kápolnát, valamint egy Szentháromság-szobrot emeltek a XVIII. század első felében. A Szentháromság-szobrok építésének elsődleges célja a pestis elleni védelem volt, s ezt célozta a közelben álló régi Ispita-, valamint a szérűskerteken épült Szt. Rókus- és Sebestyén-kápolna is. Szt. Rozália szintén jellemzően pestis-védőszent, ezért feltételezhetjük, hogy a kápolna alapítása az 1730-as évek elején bekövetkezett pestisjárvánnyal volt kapcsolatban.
Építtetője három esztergomi polgár, egy pék, egy fazekas és egy mézesbábos, akik a városi tanácsban is tisztséget töltöttek be.
Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv a következőképpen ír erről:
„Magánházakban kápolna nincs, van azonban jó néhány, kizárólag a magánszemélyek tudtával helytelenül felépített kápolna. Az egyik Szent Rozália tiszteletére épült a városon kívül, de közel hozzá, Haischman Bertalan, Kloser János és Reisel Jeremiás polgárok költségén, ami mellett szüret idején egy ferences atya misét szokott celebrálni. Ez a kápolna boltozatos, de a bejárat felett lévő kis toronyban egy nagyon kicsiny harang van. Van papi felszerelés is, valamint egy közeljövőben felújítandó rézkehely. A kápolna fenntartása céljából az alapítók kötelezték az örököseiket és özvegyeiket, hogy ingatlan vagyonukból ötven forintot áldoznak erre a célra, de ezt a kegyes akaratot eddig még nem hajtották végre.” (Tóth Krisztina fordítása). Az 1779. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv 1736-ra tette a kápolna építésének évét.
Szt. Rozália élettörténetét csak legendából ismerjük. E szerint egy szicíliai grófi család sarja volt. Fiatalon visszavonult a világból, s életét imádsággal töltve, egy Palermo melletti barlangban húzódott meg. Ott érte a halál 1166 tájékán. Legtöbbször úgy ábrázolják, amint a barlang földjén fekszik, bal karját teszi vánkosul a feje alá, jobbjával pedig a feszületet tartja. Palermoban az 1624. évi pestisjárvány idején, egy litániában Szt. Rozáliát hívták segítségül. Az imádságra Rozália megjelent egy vadásznak, akinek barlangját, és elrejtett sírját is megmutatta. A város lakói a megtalált szent testet a városba vitték, mire a járvány azonnal megszűnt.
Az 1779. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv már említette a kápolna kerítésfalának jobb sarkán álló Szt. Flórián-szobrot, amelyet a feljegyzés szerint Heismann József, valószínűleg a kápolna egyik alapítójának leszármazottja állíttatott.
A kápolna mellett állott eredetileg az 1756 – 1786 között épült Kálvária 2. stációja.
A kápolnában látható szobrok közül sajnos, csak a piéta adományozóját ismerjük: Hegedűs Jánosné ajándékozta a kápolnának 1935. aug. 7-én.
Hasonló felajánlás nyomán született ugyanebben az időszakban a dorogi út mentén álló Szentháromság-szobor, a régi Ispita-kápolna (az utolsó pestisjárvány, 1742 idején), valamint a szérűskerteken lévő Szt. Rókus és Sebestyén-kápolna (ez utóbbi sajnos már eltűnt).
Összeállította: Kövecses-Varga Etelka
2008-ban felújítottuk a kápolnát, erről honlapunkon és újságunkban is beszámoltunk:
Szeptember 4.
Az Esztergomi Polgári Körök lelkes csapata elhatározta, hogy az 1730-as években, feltehetően a pestis járvánnyal kapcsolatban épült Rozália kápolnát rendbe hozza. A munkálatok 2007-ben indultak, még Székely János atya plébánossága alatt és anyagi támogatásával. A felgyülemlett évtizedes szemét elhordása után került sor az épület külső- és belső tatarozására. Ehhez már a Szent Anna Plébánia közösségének önkéntesei is csatlakoztak: Horváth György, Kovács Ferenc, Kósa László, Pánczél Attila, Sölétormos Ottó, Szenczi István. A kápolna belső szobrait magánszemély restauráltatta, a tabernákulumot Pánczél Attila újította fel. A munkálatok utolsó fázisa még látványnak is felemelő volt. Sölétormos Ottó festette a torony sisakját és a rajta lévő keresztet, Kósa László irányításával. Ezzel egyidőben Szenczi István a nyeregtetőn cserélte a kúpcserepeket.
A sok jó szándékú, segítőkész ember szeretetét tettekre váltotta, s ennek eredménye a szépen felújított kápolna. Megáldása a búcsúi szentmise keretében történt, ahova sokan eljöttünk szeptember 3-án, szerdán 17 órakor. A szentmise után jó hangulatú agapé várta a jelenlévőket, majd a legtöbbet segítőket finom vacsorával vendégelte meg Pokriva László atya. Szép ünnepünkről a képek hamarosan felkerülnek honlapunkra, a kápolna története is ott olvasható. Takács Erzsébet
Az áldozatkészség, a közösségért végzett munka, az anyagiakban is megmutatkozó nagylelkűség szép példája a Rozália kápolna felújítása. Bár a segítők – a megnevezettek és még sokan mások – nem a köszönetért tették, mégis, a plébánia közössége nevében megköszönjük mindenkinek a közreműködését! Különös köszönet Takács Erzsébetnek, aki az egész folyamatot koordinálta, megkereste és megtalálta az aktuálisan szükséges segítőket és maga is sok fizikai munkát végzett! (Szerk.) /Élő Sziget 8./
Október 21.
Évek óta elmegyek szeptember 4-én a Rozália kápolnába a szentmisére, nagymamámra emlékezve, akit Rozának hívtak. Most is ott voltam. Az idei őszön még egyszer lehetőségünk adódott e kicsi kápolnában - és előtte a járdán - együtt imádkozni, október 21-én. A felújítást szervező és végző lelkes csapat nagyon szívén viseli e hely sorsát, s úgy gondolták, fölélesztik azt a szép hagyományt, miszerint szüret tájékán a szőlősgazdák hálát adni összejöttek ide, egy ferences atya miséjére. Azonban a világ nagyot változott. Egyre kevesebb a szőlősgazda, a földet művelő szorgos parasztember. De akadnak még borospincék - talán divatjuk is van - és hála Isten vannak még hagyományt tisztelő esztergomiak. Sokan gyűltünk össze. A misét most egy ferences diákból lett pap, Székely János püspök atya celebrálta, plébánosunkkal, László atyával együtt. A forgalmas utca, az autók, buszok, motorok zaja - ami bizony sokunkat gyakran bosszant, bánt - egyáltalán nem zavart. Észre sem vettük. Tudtunk ebben a nyüzsgésben megállni, kicsit befelé hallgatni, az Istenre figyelni, imádkozni.
Nagy Sándor elmondta az előhegyi remete, Babits két szép, szürethez kapcsolódó versét, majd jó hangulatú agapé következett süteményekkel és óborral. Köszönet a szervezőknek: Takács Erzsébetnek és Szakmáry Piroskának. Ny. M. /Élő Sziget 11./